A VILÁG FÉNY TERMÉSZETE

  A Magyar nyelvben lévő filozófiai rendszer EGY-ÉRTELMŰEN azt mondja, hogy a VILÁG alapvetően FÉNY TERMÉSZETŰ! Hiszen már magában a VILÁG szavunkban benne van, hogy a VILÁG, az magának a VILÁG-OS-SÁGNAK a helyszíne!

 A VILÁG TEREMTÉSÉRE van egy ŐS-TENI VÁGY, a SZER-ELEM. Azért kezdődik azóta is minden élet úgy, hogy fellobban a vágy!
Majd LÉT-RE-JÖN a KÉP is; Legyen VILÁG, így az anyag felé a VILÁG-OSSÁG az első mozzanat!

 A SZER-ELEM az első létrejött alkotó elem - anyagi megnyilvánulása pedig a fény. SZER-ETET és FÉNY, nyilvánvalóan egy tőről fakadnak, hiszen mindenki felé úgy árad mindkettő mint a nap, egyik sem válogat! (Ezért volt a TERMÉSZETI népeknél a Nap a szeretet szimbóluma.) ALAP-TERMÉSZETÜK még, hogy MEG-VILÁG-ÍTJÁK, tehát teremtik, létrehozzák, SZER-EZIK a VILÁG-OKAT. (A fény az ami VILÁG-ÍT, tehát KÉP-ESSÉ tesz hogy lássuk a teremtés újabb és újabb képeit, a SZER, pedig SZER-EZ SOK-SZOR-OZ, teremt.)

 Hiszen ami VILÁG-OS, az FÉNY-ES! Tehát a VILÁG, az a VILÁG-OS-SÁG, a FÉNY-ES-SÉG, és vele a VILÁG-OS, FÉNY-ES, fennkölt, magasztos dolgok és eszmék HELY-SZÍNE!
Ha nem látjuk a VILÁG VILÁG-OS-SÁGÁT, az csak azért lehet, mert az életünket nem a MEG-VILÁG-OSODÁS hatja át, hanem a dolgok sötét, ÁRNY-OLDALA köti le a figyelmünket! (Hiszen ha van fény attól el is lehet távolodni, és akkor kezdődik a szürkület!)
 De amit egy ember képes FEL-FOG-NI a VILÁG-BÓL, az mindig csak egy apró szelet; amire az adott embernek a figyelme éppen KI-TERJED! Minél korlátoltabb egy ember, annál jobban az a tév-rögeszmélye, hogy a VILÁG-NAK csak egyféle NÉZ-ETE létezik, mégpedig az, amilyennek ő éppen látja azt az apró szeletet, amit a VILÁG sokszínűségéből ő éppen felfogott!

 Így lehetséges hogy a korlátolt, beszűkült látásmódú emberek, sötétnek, kietlennek és hiábavalónak látnak egy csodálatos, magasztos, nemes eszmékkel teli VILÁG-OS helyet, mert KÉP-TELENEK arra, hogy ÉSZ-RE-VEGYÉK a VILÁG fénnyel teli ALAP-TERMÉSZET-ÉT!
Mert az élet, csak addig IGAZ-I ÉRTÉK, amíg fennkölt, fenséges és nemes. Ha ezeket az ÉR-ZÉSEKET és ÉR-T-ÉKEKET kivonjuk belőle, nem marad benne más, csak áldozatok. Akik nem tesznek mást, csak siratják a fennkölt és nemes lényt, aki egykoron bennük is élt...
Majd irigységből és tudatlanságból, megpróbálnak megölni mindent, ami FÉNYES, fennkölt és nemes...

 Részlet az "ŐSMAGYAR JEL-KÉP-EK" című könyvből, a teljesség igénye nélkül... 

Juhász Zsolt