AKIK KITALÁLTÁK A MAGYAR NYELVET, TELJESEN NYILVÁNVALÓAN TUDTAK SZÁMOLNI!
A (materialista) tudomány mai állása szerint, kivétel nélkül minden ősi nyelv, így a magyar is, minden tervezettséget nélkülözve, véletlenül a makogásból alakult ki. Ezen elmélet lényege, hogy az emberi értelem nyiladozásának a hajnalán, az akkori előember elkezdett hangutánzó szavakat használni, hogy hatékonyabbá váljon a közösség. Ebből a makogásból alakult ki aztán évezredek fejlődésével a beszélt nyelv, majd a fejlődés egy pontján, az ember megtanult számolni is. Az elméletük szerint, vannak olyan népek, és szerintük ilyen a magyar is, amelyik a számnevei egy részét egyenesen másoktól vette át. (Ezzel azt persze sugallják, hogyha másoktól kellett átvennünk számnevet, akkor nem volt erősségünk a számítás...)
A következő dolgozat ezzel szemben azt állítja, hogy a magyar nyelvben van egy réteg ami nem csak kommunikációs eszköz, hanem ezen jóval túlmutatva egy ragyogó szellemek által létrehozott céltudatos rendszer! Akik létrehozták a rendszert, egyetlen hangot, majd erre épülő szót sem mondtak ki véletlenül. A céljuk pedig nyilvánvalóan az életről feltárt ismereteiknek a hagyományozása volt. A rendszer játékos módon a nyelv réteges jelentéseibe rejtve hordozza a tudást, a mai embert is meghökkentő fejlett szellemiséggel megáldva.
HOGYAN NÉZNEK KI A NYELVBEN, EZEK A RÉTEGES JELENTÉSEK?
A magyar nyelvben lévő rendszer megalkotói, a szavakat többféle jelentéssel látták el. Az alap egy hétköznapi, a következő rétegben pedig egy szó szerinti tanító, magyarázó jelentés. Ez a törekvés egyébként nem egyedi csak a magyar nyelvre jellemző. A szanszkrit nyelvet a réteges jelentéseiben lévő tanítások miatt, Indiában egyenesen az istenek beszédének (déva-bhásá) vagy az istenek hangjának (déva-vání) tartják, sőt maga a nyelv neve is, vagyis a szanszkrit szó, szerkesztettet jelent.
Ugyanakkor a magyar nyelv réteges jelentéseiben futó rendszer sok esetben hasonló dolgokat tanít, de néha túl is licitálja a szanszkrit szerkesztettségét.
NÉZZÜNK MEG NÉHÁNY GYAKORLATI PÉLDÁT A RENDSZERRE, ELSŐ LÉPÉSBEN SZÁMNEVEKKEL:
Ha valami nem baj, nem probléma, nem kell miatta aggódni, a magyar ember azt mondja: mindEGY! Ami miatt látványos ez a példa az az, hogy a hétköznapi réteg jelentése, egy primitív lény számára keresztben áll a szó szerinti jelentéssel. Hiszen ha a makogásból alakult ki a a nyelvünk, akkor ennek a szófordulatnak semmi értelme! Hiszen ez szó szerint mást jelent mint a nem baj, meg hogy nem kell miatt aggódni. Miért mondaná egy primitív lény a helyett hogy nem baj, azt hogy mindEGY? Nekünk viszont évezredek óta, de legalábbis az emlékezetünkből kiveszett olyan régóta, a mindEGY, vagyis egy számnév emlegetése, azt jelenti hogy nem baj, ne aggódj...
Ha csak ennyi lenne az egész a Finnugrász nyelvészet rögtön rávágná hogy a körülöttünk élő szláv népek is használják ezt a szófordulatot, secko jedno. Ááá, hát biztos tölük hallottuk és vettük át tükörfordítással...
De a magyarban a szlávval szemben a számolás megy tovább! Ez mutat rá a rendszerszintű összefüggésekre, a nyelvbe véletlenszerűen bekerülő szavakkal szemben. ‒ Mert mi történik ha mégis elkezdünk aggódni? Ha kiderül hogy valakinek nagyon nem-mindEGY? ‒ Ott rögtön megjelenik a FÉLelem (újabb számnév)! És mi erősíti legjobban a FÉL-EleMET?‒ A KÉTségek (újabb számnév)!
Ráadásul ezek megint olyan számnevek, amik egy primitív, makogó lénynek semmit nem mondanak! ‒ Akkor mikor és hogyan kerültek a nyelvünkbe? Vajon melyik volt az a pillanat, amikor a makogó lény egyszer csak annyira zseniális lett, hogy elkezdte beleszőni a beszélt nyelvbe, ezeket a filozófiai rendszert sejtető számneveket? Hiszen ez így már egy jól látható rendszer, amihez meg kellett először tanulni számolni, majd észrevenni a törvényszerűségeket. Hogy aki KÉTségbe esik, attól a mindEGY érzése, vagyis az EGÉSZSÉG-ÉRZET egyre távolabbra kerül. S ha nem EGY EGÉSZ, ha elveszti az EGÉSZségét (újabb számnév), akkor ő FÉL! Ez a FÉLelem alapja! A FÉL-ELEM pedig maga a kettéhasított EGÉSZ-SÉG, aki már joggal KÉTkedik.
Aztán ott van a HATás szavunk (újabb számnév). Az anyagi világban hat irány létezik: előre, hátra, jobbra, balra, fent, lent. Aki mind a hat irányt ismeri, az minden irányba tud HATni, ő igazán HATásos ember, mondhatni mindenHATó...
Ugyanakkor a magyar nép, a tudomány finnugor állása szerint, soha nem volt annyira szárnyaló szellemű, hogy filozófiai mélységeket megértsen, majd beleszője a beszélt nyelvbe úgy, hogy azokat a mai napig használja mindenki ha érti őket, ha nem. (Persze főleg nem érti, hiszen tudós elmék, a mai napig észre sem vették ezeket a nyelvünkben szunnyadó zseniális filozófiai szófordulatokat!)
Így ezen szavak hétköznapi használatára csak egyetlen logikus magyarázat van! Mégpedig az, hogy a magyar nyelvnek ezt a rétegét egy olyan csillogó szellem dolgozta ki, aki nem csak hogy tudott számolni, de a szavakat úgy formálta, hogy azok mély és egyértelmű tanításokat hordozzanak, majd ezeket a szófordulatokat el is tudta terjeszteni, úgy hogy a mai napig használatban maradjanak, azzal együtt hogy a tanító, MAGYARázó jelentésről már szinte mindenki megfeledkezett.
A materialista tudományt az akadályozza a leginkább a fejlődésben, hogy rendszereket látva folyamatosan véletlenekről beszélhet. Véletlenül létrejött az anyag, az univerzum, az élet, majd az ember, s vele a céltudatos értelem. Holott ahol rendszer van ott már nincsenek véletlenek. Hiszen a véletlen lényege hogy céltalan és nincs szervezőkészsége. Ellenben minden rendszert kivétel nélkül okkal és konkrét céllal hoznak létre. A magyar nyelvben található számnevek: mindEGY, KÉTség, FÉLelem, EGÉSZség, SZÁMos. HATásos pedig nyilvánvalóan egy ősi réteg a nyelvünkben, mégis valós, a mai napig érvényes rendszerszitű tanításokat hordoznak az életről.
Ezen számnevek ráadásul, csak részei annak a tanító, MAGYARázó rétegnek, ami nem véletlenül került a nyelvünkbe. Mert ennek a rendszernek az eredeti célja az emlékezet fenntartása volt. Hogy emlékezzünk arra, hogy miért jöttünk valójában erre a világra. Mert a rendszer egészében, nyilvánvalóan egy embereknek szóló üzenet, az emberré válás egyik eszközén, vagyis a beszélt nyelven keresztül. Az üzenet maga, pedig egy részletes útikönyv az élet nevű túrához, aminek a magja, a szavak réteges jelentéseibe beleszőtt rendszer.
Juhász Zsolt
